Személyes szösszenetek | Az írás szeretete és én

11:20:00



Megígértem Nektek, hogy időről-időre hozok személyesebb, könnyedebb hangvételű bejegyzéseket is - a maiban arról fogok mesélni, hogy mit jelent nekem az írás, és hogyan lett ez tulajdonképpen szerelem, hogyan sikerült kiteljesednem a blogom által.

Ha belegondolok honnan gyökerezik az egész, rá kell döbbennem, hogy tulajdonképpen az életemet mindig is átszőtte az írás szeretete - erre a felfedezésre egyébként csak 22 év után jöttem rá, amikor elgondolkoztam azon, hogy hogyan lettem én grafomán, hol kezdődött. Ha visszagondolok alsós iskolás koromra, az olvasás szeretete mellett mindig ott volt az írás: alsóban saját meséket írtam, amikkel versenyeken indultam, helyesírási versenyeken vettem részt, majd később ez folytatódott a saját versekkel, történetekkel, fanfictionokkel - ez egyébként sosem kötött le annyira, imádtam ugyan történeteket írni, de valamiért sosem fejeződött be egyik sem, mind félkészen csücsült a gépemen, vagy a papíron, ahová levetettem.

Még később belekóstoltam a fórumos és nem fórumos szerepjátékok világába, ami szintén egy nagyobb mérföldkő volt az életemben - nem tudom ti mennyire ismeritek ezeket, de hihetetlen, hogy mennyire tud segíteni abban, hogy csiszold a fogalmazókészségedet és a fantáziádat. Azonban még ekkor sem sejtettem, hogy jön majd egy változás az életembe, aminek hatására át kell gondolnom mindent, amit eddig terveztem - ez lett a blog 2012 szeptemberében. A blogírás annyira megfogott, hogy itt ragadtam. Egyébként is ilyen típus vagyok: az alapsablon nálam az, hogy bármit át kell látnom, azt leírom, listába szedem, és így áll össze végül számomra a végső kép. Az íróasztalomon mindig van mellettem egy jegyzetfüzet vagy papírlapok,és elég sűrűn fordul elő az is, hogy eszembe jut egy ötlet, amit azonnal lefirkantok, mert tuti, hogy később elveszne valahol a gondolataim tengerében.

A blog létrejöttével, közel 2-3 év után vált számomra világossá, hogy imádok fogalmazni és pötyögni, írni: a legnagyobb öröm volt az, amikor írtátok nekem, hogy abszolút szomszéd lány stílusom van, és tetszik nektek, ahogy fogalmazok, mert ez egyfajta kézjegy, stílus, valami egyedi azonosító, amiről felismerhető, hogy én vagyok mögötte. A legnagyobb dicséret máig az (amellett, ha segítséget tudok nyújtani nektek bármiben), ha valaki megdicséri egy-egy bejegyzésemet, hogy élvezte olvasni. Közel 22 év kellett hozzá hogy rájöjjek: az írás az én szenvedélyem, beteljesedésem és egy olyan dolog, amivel a későbbiekben is foglalkozni szeretnék (és most félreértés ne essék, nem a blogolásra, mint megélhetési forrásra gondolok) - a blog ennek remek táptalaja, és úgy tűnik, hogy a majdnem négy év kemény munkája hozzásegített ahhoz, hogy elinduljak az álmaim felé vezető úton -  szerintem ez hihetetlenül nagy szó, mert rádöbbenni arra, hogy megtaláltad azt a területet amiben jó vagy, amit élvezel csinálni és amivel foglalkozni szeretnél, nos, ez a mai világban ritka kincs. Ha nem vágtam volna bele a blogírásba, sosem jöttem volna rá, hogy mennyi mindent jelent nekem az írás, a "csak egy hobbi" igazi szenvedéllyé és szerelemmé nőtte magát, így ezúton is szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem ezt nektek, olvasóknak, mert ehhez ti is nagyban hozzájárultatok. A hitvallásom az, hogyha valamit szívvel-lélekkel csinálsz, az a legnagyobb boldogság, másképp csak teher, legyen szó bármiről az élet területén.

Mindig azt hiszem, hogy sikerül majd röviden leírnom amit szeretnék, aztán végül mindig kiderül, hogy ez nem az én asztalom - de mindenképpen szeretnék még majd több ilyen témát hozni nektek, kicsit körbejárva a dolgokat, amik foglalkoztatnak. Ha van bármi olyan téma, amiről szívesen olvasnátok az én szemszögemből, írjátok meg! :)

Ez is érdekelhet még:

0 megjegyzés